Motoros képességek a rúdsportban – Az erő

Rúdsporttrénerként sokszor találkozunk azzal az aggodalommal, hogy valaki azért nem meri elkezdeni a rúdsportot, mert úgy érzi, nem elég erős hozzá. Nem véletlenül van így, hiszen azt egy laikus is látja, hogy a saját testsúlyát kell megtartania a rúdon, a megfelelő időben és módon kell húzni, tolni, szorítani vagy éppen engedni, pedig a rúdsport valójában nem csak az erőről szól. Ezért szoktam minden esetben azt mondani, hogy:

Az erő csak egy kis szelete a tortának. Fejleszthető, így gyakorlatilag bárkit meg lehet tanítani rudazni, ha kitartóan jár edzeni.

Rúdsporttrénerként, de akár vendégként is biztosan találkoztál már azzal a jelenséggel, hogy valaki látványosan megerősödik, mégsem sikerül neki egy bizonyos elem, vagy éppen azzal, hogy valaki nem tűnik különösebben erősnek, mégis meglepően könnyedén sajátít el olyan mozdulatokat, amelyek másnak komoly kihívást jelentenek, és ott vannak azok a helyzetek is, amelyeknél pontosan érezzük, hogy nem az erő hiányzik – hanem egyszerűen valami más még nem állt össze. Ez azért van, mert a sportteljesítményt nem egyetlen képesség határozza meg.

A mozgásaink hátterében különböző motoros képességek állnak, amelyek együtt teszik lehetővé, hogy egy mozdulatot egyáltalán megtanuljunk, majd pontosan, kontrolláltan és hatékonyan végre is hajtsunk. Az erő tehát fontos – de csak egy darabja a kirakósnak. Ebben a cikksorozatban megnézzük, milyen motoros képességek játszanak szerepet a rúdsportban, és azt is, hogyan befolyásolják ezek a fejlődésünket.

Az első részben az erővel foglalkozunk. Megnézzük, mit értünk maximális és relatív erő alatt, milyen szerepet játszik a dinamikus vagy gyorserő, és miért nem lehet a rúdsportos teljesítményt egyszerűen azzal elintézni, hogy valaki "erős" vagy "nem erős". A cikksorozat további részeiben pedig a motoros képességek más területeivel is foglalkozunk.

Mik is azok a motoros képességek?

A motoros képességek azok a fizikai és mozgásos adottságok, amelyek meghatározzák, hogy milyen mozgások végrehajtására vagyunk képesek, és milyen szinten tudjuk azokat végrehajtani. Ezek nem egyetlen, egységes képességet jelentenek, hanem több, egymással szoros kapcsolatban álló képesség összességét. Az edzéselmélet a motoros képességeket több nagyobb csoportba sorolja, ide tartoznak a kondicionális képességek, amelyek közé az erőt, a gyorsaságot és az állóképességet soroljuk. A koordinációs képességek, amelyek a mozgások szabályozásában és pontos kivitelezésében játszanak szerepet, valamint az ízületi mozgékonyság és hajlékonyság.

Fontos azonban, hogy ezek a képességek a gyakorlatban nem külön-külön működnek, egyetlen rúdsportos mozdulat végrehajtásához is több képesség együttes munkájára van szükség, csak éppen nem mindegyik azonos mértékben vesz részt benne. Egyik elemnél az erő lehet a meghatározó tényező, egy másiknál a pontos testérzékelés vagy az egyensúlyozó képesség, míg egy harmadiknál az ízületi mozgástartomány szabhat határt. Ebben az első részben a kondicionális képességek közül az erővel foglalkozunk.

Az erő – na de melyik?

Az erő a rúdsport egyik legszembetűnőbb motoros képessége, ezért nem véletlen, hogy a legtöbben ezt érzik a legfontosabbnak. Ahhoz, hogy megtartsuk a saját testsúlyunkat, fejjel lefelé fordítsuk magunkat a rúdon, vagy egy pozícióban hosszabb ideig benne maradjunk, továbbá kontrolláltan mozogjunk egyik helyzetből a másikba, az izomzatunknak erőt kell kifejtenie.

Az erő azonban nem egyetlen, egységes képesség.

Nem mindegy például, hogy valakinek egy nagyon nagy ellenállással szemben kell maximális erőkifejtésre képesnek lennie – például egy Shoulder mount deadliftnél –, hosszabb időn keresztül kell fenntartania egy adott erőkifejtést – például egy hosszabb összekötés során –, vagy éppen gyorsan és robbanékonyan kell erőt kifejtenie, mint például egy Phoenix spin során.

A rúdsportban ráadásul a saját testsúlyunk jelenti az egyik legfontosabb "ellenállást", ezért sokszor nem az a döntő kérdés, hogy általában mekkora erőt tudunk kifejteni, hanem az, hogy ezt az erőt hogyan viszonyítjuk a saját testtömegünkhöz. Hiába tud valaki nagy súlyokat megmozgatni, ha a saját testét nem tudja hatékonyan kontrollálni – és fordítva: egy kisebb testsúlyú sportoló adott esetben olyan elemet is könnyedén végrehajthat, amelyhez egy nála abszolút értelemben erősebb sportolónak még több erőre van szüksége. Ez az egyik oka annak is, hogy a rúdsportos fejlődést nem lehet pusztán abból megítélni, hogy "erősebb lettem-e". Az erő különböző formái más-más helyzetekben válnak meghatározóvá, és egy adott elemnél nem feltétlenül ugyanaz az erőtípus lesz a szűk keresztmetszet. A rúdsport szempontjából ezért érdemes külön foglalkoznunk a maximális erővel, a relatív erővel, a dinamikus vagy gyorserővel és az erő-állóképességgel, valamint azokkal az átmeneti formákkal, amelyekben ezek a képességek együtt jelennek meg.

Maximális erő – mutasd, mi a számodra legnehezebb, amit még meg tudsz csinálni

A maximális erő leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az ideg-izom rendszer mekkora legnagyobb erőkifejtésre képes. Ez az erőkifejtés nem kizárólag dinamikus mozgás során jelenhet meg: megjelenhet elmozdulás nélküli, statikus vagy izometriás feszülésként, illetve legyőző vagy fékező izommunkával járó dinamikus mozgás során is. A rúdsportban ezért a maximális erő különböző mozgáshelyzetekben is szerepet kaphat. Egyes elemeknél a saját testünket kell egy új pozícióba mozdítanunk, más esetekben nagy erőkifejtést igénylő statikus helyzetet kell fenntartanunk, vagy egy mozgást kell kontrolláltan lefékeznünk. Fontos azonban, hogy attól, hogy egy mozdulat vagy testhelyzet nehéz, még nem feltétlenül maximális erőt igényel: a maximális erőről akkor beszélhetünk, amikor az adott helyzetben a vendég a rendelkezésére álló legnagyobb vagy ahhoz közeli erőkifejtésre képes. Jó példa lehet erre a Shoulder mount deadlift, ahol dinamikus, legyőző izommunkával kell a saját testet a megfelelő pozícióba mozdítani. Egy maximális erőt igénylő statikus helyzetben ezzel szemben elmozdulás nélkül kell nagy erőkifejtést létrehozni, míg fékező izommunka során a mozgást kell kontroll alatt tartani és lassítani.

A maximális erő tehát a rúdsportban sem egyetlen mozgásformához kapcsolódik. Megjelenhet statikus és dinamikus helyzetekben egyaránt, azonban mindig azt kell figyelembe vennünk, hogy az adott mozgás vagy testhelyzet mekkora erőkifejtést igényel az adott vendég aktuális maximális erőkifejtési képességéhez viszonyítva.

Ez egyben azt is jól mutatja, miért fontos az edzés és az oktatás során a differenciálás, amiről egy korábbi cikkben már írtam. Ugyanazt a Shoulder mount deadliftet többféleképpen is végre lehet hajtani: változtathatjuk a lábtartást, alkalmazhatunk különböző mértékű lendületet vagy más olyan módosítást, amely az adott vendég számára megváltoztatja a feladat erőigényét, így ugyanaz a gyakorlat különböző szinteken is használható. Van, akinek egy adott kivitelezés már közel maximális erőkifejtést igényel, másnak azonban ugyanaz a feladat messze nem jelent akkora kihívást. Utóbbi esetben a gyakorlat nehezíthető például plusz terheléssel, akár bokasúllyal, vagy más módon növelhető az erőigénye, és persze ott vannak azok is, akik a Shoulder mount deadlifteket gyakorlatilag sorozatban végzik. 😄 Náluk egyetlen ismétlés már egészen más ingert jelent, mint annál a vendégnél, akinek ez a mozdulat a rendelkezésére álló erő jelentős részét igényli.

Ugyanaz a gyakorlat tehát különböző vendégeknél teljesen eltérő terhelést és edzésingert jelenthet, ezért nem elegendő pusztán meghatározni, hogy "ma mindenki Shoulder mount deadliftet gyakorol": azt is látnunk kell, hogy az adott feladat az egyes vendégektől ténylegesen milyen mértékű erőkifejtést követel.

Relatív erő – amikor önmagaddal versenyzel

A maximális erő önmagában azonban még nem mond el mindent arról, hogy valaki milyen teljesítményre képes a rúdon. A rúdsportban az egyik legfontosabb "ellenállást" a saját testünk jelenti, ezért nemcsak az számít, hogy általában mekkora erőt tudunk kifejteni, hanem az is, hogy ez az erő hogyan viszonyul a saját testtömegünkhöz, ezt nevezzük relatív erőnek. Egyszerűen fogalmazva: a relatív erő azt mutatja meg, hogy a saját testtömegünkhöz viszonyítva mekkora erő kifejtésére vagyunk képesek. A rúdsportban ez különösen fontos, hiszen a gyakorlatok során gyakorlatilag a saját testünket használjuk "súlyként".

Saját testsúlyos mozgásoknál akár néhány kilogramm változást is meglepően hamar megérezhetünk. Ha például 2–3 kilogrammal nagyobb súlyt kell ugyanazzal az erővel újra és újra megmozgatnunk, az egy olyan sportágban, ahol gyakorlatilag a saját testünket emeljük, bizony már nagyon is érezhető különbséget jelenthet, mert a saját testtömeged a rúdsportban nem csak egyszer kerül elő. Minden mászásnál, emelésnél, átfordulásnál és sok esetben már egyszerűen egy pozíció megtartásánál is ott van veled. Nem teszed le két ismétlés között, nem rakod vissza az állványra, és ebből következik egy teljesen gyakorlati, edzői tanulság is: ne mutogass egész nap minden órán minden gyakorlatot, mert beledöglesz. 😂 A demonstráció szerepéről korábban már írtam, és természetesen vannak helyzetek, amikor egy mozdulat megmutatása kifejezetten hasznos, vagy éppen ez a legegyértelműbb módja annak, hogy segítsünk a vendégnek megérteni a feladatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden gyakorlatot minden alkalommal nekünk kell végrehajtanunk. Az edzői eszköztárban a demonstráció mellett ott van a szóbeli instrukció, a megfelelő előkészítő feladatok kiválasztása, a manuális vagy más típusú segítség, illetve maga a mozgás elemzése és korrigálása is. Van tehát más út is, mint egész nap újra és újra mindent megmutatni, egy rúdsporttréner ugyanis ha minden egyes gyakorlatot saját maga demonstrál, folyamatosan újra és újra a saját testtömegét mozgatja. Egy intenzívebb nap végére ez már egészen más terhelést jelenthet, mint amikor csak néhány mozdulatot mutatunk meg vagy szükség esetén segítünk a végrehajtásban.

Ez az egyik oka annak is, hogy a rúdsportban nem mindig szerencsés pusztán abból kiindulni, hogy valaki "erős" vagy "nem erős". Az, hogy valaki mennyi súlyt tud megmozgatni az edzőteremben, önmagában még nem feltétlenül mondja meg, milyen könnyen fog boldogulni egy saját testsúlyos mozgással a rúdon. A rúdsportos teljesítmény szempontjából sokszor fontosabb kérdés, hogy a rendelkezésre álló erő elegendő-e ahhoz, hogy az adott testtömeget a kívánt módon mozgassuk vagy megtartsuk. Ezt a saját edzéseimen is jól megtapasztaltam. Körülbelül kilenc hónappal a szülés után erőemelésben már újra fel tudtam húzni azt a maximális súlyt, amelyet a várandósságom előtt produkáltam, abszolút értelemben tehát a maximális erőm bizonyos mozgásokban már elérte a korábbi szintemet, ezzel párhuzamosan azonban egy "Fejjel lefelé keresztet" alig tudtam normálisan végrehajtani. Ennek a nagyon egyszerű oka az volt, hogy a hasizmom császármetszés után még messze nem volt olyan állapotban, hogy megfelelően részt tudjon venni ebben a típusú mozgásban. Hiába tudtam tehát jelentős súlyt felhúzni a földről, ez önmagában egyáltalán nem jelentette azt, hogy a saját testemet ugyanúgy képes vagyok kontrollálni és megemelni a rúdon. Ez trénerként is fontos tanulság lehet.

Természetesen mindig figyelembe kell vennünk a vendég előképzettségét és korábbi sportmúltját, hiszen ezek jelentősen befolyásolhatják a fejlődés ütemét. Egy korábban sportoló embernek lehetnek olyan meglévő fizikai képességei, amelyekre építhetünk, és valószínűleg bizonyos területeken gyorsabban fog haladni, mint valaki, aki sohasem sportolt, ez azonban nem jelenti azt, hogy magasabb szintről kell elkezdenünk vele a rúdsportot.

Az előképzettség tehát nem egy felmentés az alapok alól, hanem egy olyan tényező, amely meghatározhatja, milyen gyorsan tudunk rájuk építkezni.

A relatív erő tehát a rúdsportban azt jelenti, hogy valóban önmagunkkal versenyzünk. Nem elsősorban az a kérdés, hogy másokhoz képest mekkora erőt tudunk kifejteni, hanem hogy a saját testünk mozgatásához és kontrollálásához elegendő erővel rendelkezünk-e.

Dinamikus vagy gyorserő – amikor gyorsnak kell lenned

Vannak olyan rúdsportos mozdulatok, amelyeknél nem elegendő, hogy az izomzatunk képes megfelelő nagyságú erőt kifejteni, az is számít, hogy milyen gyorsan vagyunk képesek erre az erőkifejtésre. A dinamikus vagy gyorserő leegyszerűsítve azt fejezi ki, hogy milyen gyorsan tudunk jelentős erőt kifejteni egy adott ellenállással szemben, itt tehát nem pusztán az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e a szükséges erő létrehozására, hanem az is, hogy ezt milyen rövid idő alatt tudjuk megtenni.

A rúdsportban ennek különösen a gyors, lendületes és robbanékony mozgások során lehet jelentősége. Vannak olyan elemek, amelyeknél maga a mozdulat is attól működik, hogy a megfelelő pillanatban, megfelelő sebességgel és megfelelő nagyságú erőt hozunk létre. Ilyenkor hiába lenne valaki képes lassabb tempóban hasonló erőkifejtésre, ha az adott mozdulat végrehajtásához szükséges erő nem elég gyorsan jön létre. Jó példa erre a Phoenix spin. Ennél az elemnél nem elegendő pusztán erősnek lenni: az erőkifejtésnek megfelelő időben és megfelelő sebességgel kell létrejönnie. Nem igazán létezik olyan verzió, hogy "na, ezt most megcsinálom lassan, hogy biztosan menjen". 😄 Ha nincs meg a mozdulathoz szükséges dinamika, abból jó eséllyel nem Phoenix lesz, hanem valami egészen más.

És itt jön az a rész, amit trénerként valószínűleg sokan ismerünk: hiába mondjuk azt a vendégnek, hogy "na, most húzd meg gyorsabban!", néha előbb még el kell bábozni, hogy pontosan mennyire gyorsan gondoljuk. 😂 A mozdulatot természetesen meg lehet tanítani és elő lehet készíteni lassítva, lépésről lépésre, de egy bizonyos ponton a vendégnek muszáj lesz a megfelelő sebességgel is összeraknia. A gyorserő tehát nem egyszerűen azt jelenti, hogy "gyorsan kell mozogni". A robbanékony mozdulathoz rövid idő alatt megfelelő erőkifejtést kell létrehozni, ráadásul ezt a megfelelő pillanatban, irányban és mozgássorrendben kell végrehajtani. A rúdsportban ez különösen fontos, hiszen egy dinamikus elem során több testrész mozgását kell pontosan összehangolni. És itt már kezd látszani az is, hogy a motoros képességeket a gyakorlatban nem lehet mindig élesen elválasztani egymástól. Egy Phoenix spinben például szükség van megfelelő erőkifejtésre, annak gyors létrehozására, valamint a mozdulat megfelelő koordinációjára is. Mi azonban most még maradjunk az erőnél, mert abból is van még. 😄 A dinamikus vagy gyorserő tehát akkor válik meghatározóvá, amikor nem egyszerűen erőt kell kifejtenünk, hanem ezt nagyon rövid idő alatt kell megtennünk. Egyes rúdsportos elemeknél ez nem pusztán a mozdulat minőségét befolyásolja, hanem magának az elemnek a létrejöttéhez is elengedhetetlen.

Erő-állóképesség – Namég1X 😄

A régebbi vendégeim valószínűleg pontosan tudják, miért ezt a címet kapta ez a rész. A "Na még egyszer!" edzésen idővel valóságos szállóigévé vált, ami általában azt jelentette, hogy az adott gyakorlatot természetesen nem egyetlen alkalommal fogjuk végrehajtani. Egy idő után annyira összeforrt velem ez a mondat, hogy még egy pólót is kaptam tőlük ezzel a felirattal. 😂 A rúdsportban azonban valóban nem mindig az a cél, hogy egy adott mozdulatot egyszer, maximális erőkifejtéssel végre tudjunk hajtani, sok helyzetben inkább az a kérdés, hogy mennyi ideig vagyunk képesek fenntartani az erőkifejtést, vagy hányszor tudunk egy adott erőkifejtést ismételni, ezt a képességet nevezzük erő-állóképességnek. Az erő-állóképesség tehát akkor válik meghatározóvá, amikor az izomzatnak hosszabb időn keresztül vagy ismételten kell erőt kifejtenie. Nem egyetlen nagy erőkifejtés a feladat, hanem az, hogy az adott erőkifejtést újra és újra létre tudjuk hozni, illetve megfelelő ideig fenn tudjuk tartani.

A rúdsportban ennek számtalan formájával találkozhatunk. Ide tartozhat például egy hosszabb összekötés végrehajtása, amely során több erőigényes elem követi egymást, egy statikus pozíció hosszabb ideig történő megtartása, vagy akár ugyanannak a mozdulatnak az ismételt végrehajtása, és természetesen a 4 perces versenygyakorlat is, és itt jön az a pont, ahol egyszer megcsinálni valamit még egészen mást jelent, mint újra megcsinálni, aztán még egyszer, aztán még egyszer. 😂 Egy erőigényes elem egyszeri végrehajtása során lehet, hogy még elegendő a rendelkezésre álló erő, de amikor ugyanezt többször kell ismételni, vagy több hasonlóan erőigényes mozdulat követi egymást, egyre nagyobb szerepet kap az, hogy az izomzat mennyire képes fenntartani a megfelelő erőkifejtést.

Erre jó példa lehet a korábban említett Shoulder mount deadlift is. Van, akinek már egyetlen ismétlés közel maximális erőkifejtést igényel, míg más képes több ismétlést is egymás után végrehajtani. Utóbbi esetben azonban egy ponton már nem feltétlenül az lesz a kérdés, hogy képes-e egyszer végrehajtani a mozdulatot, hanem az, hogy hányszor képes ezt megfelelő minőségben megismételni, és természetesen itt is minden relatív az adott vendég aktuális képességeihez képest. Ami az egyik vendég számára komoly erő-állóképességi feladat, az egy másiknak lehet bemelegítés – vagy éppen olyan nehéz, hogy egyetlen ismétlés után véget is ér a történet.

A rúdsportban az erő-állóképesség szerepe különösen jól látható hosszabb összekötések és koreográfiák során. Ilyenkor nem elég, hogy az egyes elemeket külön-külön képesek legyünk végrehajtani, a kérdés az is, hogy az előző elemek által okozott fáradás mellett marad-e elegendő erőnk ahhoz, hogy a következő mozdulatot is megfelelő minőségben és kontrollal hajtsuk végre. Ez az oka annak is, hogy egy versenygyakorlat vagy egy hosszabb összekötés sokszor teljesen más kihívást jelent, mint ugyanazokat az elemeket egyenként gyakorolni. A vendég lehet, hogy minden egyes elemet képes végrehajtani kipihent állapotban, mégsem tudja őket ugyanilyen minőségben egymás után összekapcsolni, mert az, hogy "tudom az elemeket", és az, hogy "végig tudom csinálni őket egy gyakorlatban", két teljesen különböző dolog.

Ráadásul a fáradás nemcsak azt befolyásolja, hogy képesek vagyunk-e még elegendő erőt kifejteni. Ahogy egyre nehezebbé válik a mozgás fenntartása, gyakran a kivitelezés minősége is romlik: a mozdulat kevésbé kontrollálttá válhat, megváltozhat a ritmusa, vagy egyszerűen több energiát igényel ugyanaz a minőségű végrehajtás. Az erő-állóképesség fejlesztése ezért a rúdsportban nem egyszerűen arról szól, hogy "minél több ismétlést kell csinálni", az is számít, mit, milyen erőkifejtéssel, mennyi ideig és milyen minőségben kell ismételnünk. Egy hosszabb összekötés, egy statikus elem megtartása és egy gyakorlat többszöri ismétlése egyaránt igényelhet erő-állóképességet, mégis egészen más kihívást jelenthetnek. Leegyszerűsítve: az erő-állóképesség nem azt mutatja meg, hogy egyszer képesek vagyunk-e megfelelő erőt kifejteni, hanem azt, hogy meddig vagy hányszor tudjuk ezt megfelelő minőségben megtenni. Éppen ezért az erő fejlesztésével is tudatosan kell bánnunk. Nem minden rúdsportoló számára ugyanaz az optimális cél, és nem minden helyzetben ugyanazt az erőkomponenst kell fejleszteni. Más lehet a hangsúly annál, aki egyelőre egy adott elem első sikeres végrehajtásához szeretne elegendő erőt szerezni, más annál, aki már képes az adott mozdulatot stabilan ismételni, és megint más egy versenyző felkészítésében, ahol egy teljes gyakorlat során kell a megfelelő teljesítményt fenntartani.

Versenyzők esetében különösen fontos a megfelelő típusú erőfejlesztés. Nem feltétlenül elég, hogy egy sportoló "nagyon erős" legyen: az is számít, hogy a szükséges erőt a gyakorlat során a megfelelő pillanatban és megfelelő minőségben legyen képes mozgósítani. Egy hosszú összekötés végén bekövetkező technikai hiba, egy kevésbé stabil pozíció vagy a fáradás miatt romló kivitelezés olyan pontveszteséget jelenthet, amely tizedpontokon múló helyezéseknél már nagyon is számít. Az erőfejlesztés célja tehát nem egyszerűen az, hogy a vendég minél erősebb legyen, hanem hogy olyan erőkifejtési képességet fejlesszünk, amely az adott vendég céljaihoz és a rá váró feladatokhoz illeszkedik. Ehhez pedig nem elég azt látnunk, hogy egy feladat sikerül-e vagy sem: azt is értenünk kell, milyen erőigényt támaszt, és jelenleg mi korlátozza a teljesítményt.

Az erő azonban csak egyetlen része annak a nagy rendszernek, amely meghatározza, mire vagyunk képesek a rúdon. Attól, hogy valaki elég erős egy mozdulathoz, még számos más motoros képesség befolyásolhatja, hogy végül valóban sikerül-e végrehajtania. Ha kíváncsi vagy rá, milyen további motoros képességek befolyásolják a kivitelezést, figyeld a blogot, mert hamarosan folytatjuk a témát.

 A következő részben a gyorsaság kerül terítékre – és megnézzük azt is, mit jelent egyáltalán gyorsnak lenni egy olyan sportágban, ahol sokszor éppen a kontrollált, lassú végrehajtás a cél.

Ha szeretnél tudatosabban tanítani...

Ha most készülsz arra, hogy rúdsporttrénerként kezdj dolgozni, a rúdsporttréner képzésen megtanulhatod azokat a szakmai, pedagógiai és módszertani alapokat, amelyekre oktatóként szükséged lesz – nemcsak azt, mit taníts, hanem azt is, hogyan és miért.

Ha viszont már oktatóként dolgozol, van tapasztalatod, de úgy érzed, bizonyos területeken szeretnél tudatosabbá válni, rendszerezni a meglévő tudásodat, vagy segítségre lenne szükséged egy konkrét szakmai kérdésben, nem feltétlenül kell újra egy teljes képzésen végigmenned. Erre szolgál a mentorprogram, ahol kifejezetten azokkal a területekkel foglalkozhatunk, amelyekben fejlődni szeretnél.

Akár most indulsz el az oktatói pályán, akár már benne vagy, a cél ugyanaz: ne csak azt tudd, mit csinálsz, hanem azt is, miért.

Felhasznált irodalom:

Dubecz József (2009): Általános edzéselmélet és módszertan. Jegyzet a középfokú edzőképzés részére. Budapest: Rectus Kft.

Havancz Krisztián – Sáfár Sándor – Géczi Gábor – Tóth Péter János (2025): Edzéselmélet. Budapest: Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem.

Biróné Nagy Edit (2011): Sportpedagógia. Debrecen: Campus Kiadó.

Tetszett a cikk?

A blogban rendszeresen jelennek meg sportpedagógiai és módszertani írások a rúdsportoktatásról. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, érdemes időről időre visszanézned.

Olvass tovább!