Edzéselmélet a rúdsportban - Az edzés alapjai

A rúdsportot a legtöbben nem élsportolóként, hanem hobbi- vagy rekreációs jelleggel űzik. Nem mindenki készül versenyre, és természetesen nem mindenki számára a lehető legmagasabb sportteljesítmény elérése a cél, ettől azonban a tudatosan felépített edzés és a tervezés jelentősége nem tűnik el, sőt. Akkor is érdemes tudnunk, mit, miért és milyen irányban szeretnénk fejleszteni, ha a cél "csak" az, hogy megtanuljunk egy új elemet, aztán kiposztoljuk az instára, vagy erősebbek legyünk, javuljon a mobilitásunk esetleg egyszerűen "csak" hosszú távon élvezni tudjuk a rúdsportot.

A tervezés nem kizárólag a versenyzőknek és az élsportnak szól, segít abban, hogy az edzés ne véletlenszerűen egymás után következő gyakorlatokból álljon, hanem olyan folyamat legyen, amelynek van iránya, célja és logikája. Természetesen egy hobbi rúdsportoló edzése nem ugyanolyan részletességű és időtávú tervezést igényel, mint egy élsportolóé. Nem feltétlenül kell éves ciklusokban gondolkodnunk, és nem kell versenynaptárhoz igazodnunk, az edzéselmélet alapelvei azonban attól még ugyanúgy segítenek megérteni, hogyan lehet tudatosabban és hatékonyabban fejleszteni egy vendéget.

Ebben a cikksorozatban ezért nem az a célom, hogy a klasszikus edzéselméletet változtatás nélkül ráhúzzuk a rúdsportra. Inkább azt nézzük meg, hogyan értelmezhetők az edzéselmélet alapjai a rúdsport sajátosságain keresztül: mit jelent az edzés, hogyan gondolkodhatunk a terhelésről és az alkalmazkodásról, milyen képességeket fejlesztünk, és hogyan lehet mindezt egy olyan sportágban alkalmazni, ahol a technikai tanulás, az erő, a mobilitás és a koordináció folyamatosan összekapcsolódik.

Mit nevezünk egyáltalán edzésnek?

Az "edzés" szót a hétköznapokban gyakran használjuk magára a rúdsportfoglalkozásra is.

"Ma edzésre megyek."

"Jó volt a mai edzés."

"Heti három edzésem van."

Edzéselméleti értelemben azonban az edzés nem egyszerűen egyetlen, meghatározott ideig tartó foglalkozást jelent, hanem egy célirányos, szervezett és tudatos folyamatot, amelynek során a rúdsportoló teljesítőképességét fejlesztjük.

Dubecz József meghatározása szerint az edzés a magasabb sportteljesítmény elérését szolgáló, a célok által meghatározott, szervezett tevékenység, amely nemcsak testgyakorlatokból, hanem elméleti képzésből és környezeti hatásokból is áll.

Ez a megfogalmazás elsőre talán túl általánosnak tűnik, valójában azonban már benne van néhány olyan alapelv, amely később az egész rúdsporttréneri gondolkodásunkat meghatározza.

Az edzésnek célja van

Nem minden testmozgás edzés. Attól, hogy valaki mozog, elfárad vagy akár rendszeresen részt vesz rúdsportórán, még nem feltétlenül beszélünk tudatosan felépített edzésfolyamatról, mert az edzés mindig valamilyen meghatározott cél felé irányul, a rúdsportban azonban a célok nem mindenkinél ugyanazok. Valaki fogyni, formásodni szeretne, valaki versenyezni szeretne, valaki egy adott elem megtanulását tűzte ki célul, másnak fontosabb az erő vagy a mobilitás fejlesztése, hogy a saját korábbi teljesítményéhez képest fejlődjön, valaki az egészsége miatt szeretne mozogni, vagy akár "csak" több önbizalmat szeretne, ezért ugyanaz az edzésforma nem feltétlenül ugyanúgy szolgálja minden vendég célját. A rúdsportedzés nem attól tudatos, hogy sok gyakorlatot végzünk, hanem attól, hogy tudjuk, mit és miért fejlesztünk a tanítványokkal.

Az edzés folyamatban értelmezhető

Egyetlen edzés önmagában még nem mond sokat. Lehet egy rúdsportórát különösen keménynek, változatosnak vagy látványosnak érezni, ettől azonban még nem biztos, hogy az adott foglalkozás jól illeszkedik a vendég hosszabb távú céljaihoz, az edzéselmélet ezért nem kizárólag az egyes edzéseket vizsgálja, hanem azt a folyamatot, amelyen keresztül a vendég teljesítménye alakul.

Az egyes edzések ennek a nagyobb folyamatnak a részei. A rúdsportban ezt különösen fontos észben tartani, mert könnyű kizárólag az egyes elemek oktatásában gondolkodni, és a fejlődés mértékét gyakran az újonnan kivitelezett elemek számához kötni. Ez teljesen érthető, hiszen egy új gyakorlat látványos, könnyen megfogható siker, csakhogy egy elem első sikeres végrehajtása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tanítvány valóban készen áll a következő lépésre. Előfordulhat, hogy:

• a mozgás még nem stabil;
• csak jelentős segítséggel megy;
• a technika erősen kompenzált;
• az elem nem ismételhető meg biztonságosan;
• vagy a vendég ugyan végrehajtja, de még nem rendelkezik azzal a fizikai és technikai háttérrel, amelyre később biztonságosan lehetne továbbra is építeni.

Az edzés tehát nem egyszerűen egymás után következő elemek megtanulása, hanem a cél az, hogy a vendég teljesítőképessége olyan módon fejlődjön, amely lehetővé teszi számára a későbbi fejlődést is. A vendég akkor is fejlődik, ha éppen nem tanul új gyakorlatot. Fejlődést jelenthet például, ha:

• ugyanazt a feladatot jobb technikával hajtja végre;
• kevesebb segítséget igényel;
• stabilabban tart egy pozíciót vagy nagyobb kontrollal mozog;
• kisebb erőfeszítéssel vagy több ismétlésen keresztül képes fenntartani a teljesítményét;
• vagy olyan fizikai képességet fejleszt, amely később lehetővé teszi egy új, összetettebb elem vagy kombináció megtanulását.

Ezért rúdsporttrénerként nem elég azt kérdeznünk, hogy "Meg tudja már csinálni?", hanem érdemes azt is vizsgálni:

• Milyen technikával tudja megcsinálni?
• Mennyire stabil és kontrollált a végrehajtás?
• Mennyi segítséget igényel?
• Mennyi erőfeszítésébe kerül?
• Hányszor tudja megbízhatóan végrehajtani?
• Mi lehet a következő fejlesztési lépés?

A sportteljesítmény ugyanis nem egyetlen tényező eredménye. Az edzéselmélet éppen ezért komplex rendszerként vizsgálja a vendég felkészítését: az edzésgyakorlatokat, módszereket, terhelést, alkalmazkodást, a képességek és készségek fejlesztését, valamint a tanulási folyamatokat is egymással összefüggésben értelmezi.

Az edzés nem csak fizikai folyamat

A rúdsportban ezt talán különösen könnyű szem elől téveszteni, hiszen ha egy elem nem sikerül, az első gondolat gyakran az, hogy az adott tanítvány még nem elég erős, és persze az erő hiánya lehet korlátozó tényező, de nem az egyetlen. Egy gyakorlat végrehajtását befolyásolhatja többek között:

• a szükséges fizikai képességek szintje;
• a technikai tudás;
• a mozgáskoordináció;
• a testhelyzet érzékelése;
• a mozgástanulás aktuális szintje;
• a mobilitás;
• a pszichés állapot;
• a félelem vagy bizonytalanság;
• valamint az aktuális fáradtság és terheltség is.

Ezért, ahogy arról egy korábbi cikkben is beszéltünk, ugyanarra a problémára nem mindig ugyanaz a megoldás. Ha egy tanítvány nem tud végrehajtani egy elemet, nem automatikusan az a feladatunk, hogy még több erősítő gyakorlatot adjunk neki. Először azt kell megértenünk, mi korlátozza jelenleg a teljesítményét. Lehet, hogy valóban erőhiányról van szó, de lehet technikai problémáról, nem megfelelő előkészítésről vagy arról is, hogy még nem alakult ki a szükséges mozgásminta, és egyszerűen az is előfordulhat, hogy az adott pillanatban túl fáradt a sikeres végrehajtáshoz.

Ugyanaz a sikertelen mozdulat különböző vendégeknél teljesen eltérő okokból lehet sikertelen, és ez az egyik oka annak, hogy az edzéselméletet nem lehet pusztán egy remekül összerakott rúdsport-szintrendszerre leegyszerűsíteni. Ha elegendő lenne minden rúdsporttréner kezébe adni egy szintrendszert, és azt mondani, hogy "ez után ez következik", akkor valójában nem is lenne szükség komoly szakmai felkészültségre vagy képzésre. A valóságban azonban a rendszer csak egy eszköz: a rúdsporttrénernek kell felismernie, hogy az adott vendégnél miért nem működik egy feladat, mire van szüksége a következő lépéshez, és milyen úton lehet őt biztonságosan tovább fejleszteni.

Az edzés pedagógiai folyamat is

Az edzés célja a teljesítmény fejlesztése, maga a folyamat azonban emberekkel történik, ezért az edzés nem kizárólag biológiai vagy fizikai folyamat. A sportpedagógiai megközelítés az edzői munkában a tervszerű teljesítményfejlesztés mellett a tanítás, a tanulás és az emberi tényezők szerepét is hangsúlyozza. Rúdsporttrénerként tehát nem egyszerűen gyakorlatokat adunk, hanem:

• megfigyelünk;
• döntéseket hozunk;
• visszajelzést adunk;
• segítünk;
• módosítunk;
• és közben figyelembe vesszük, hogy ugyanaz a feladat nem minden tanítványnál működik ugyanúgy.

A jól felépített edzés ezért egyszerre:

• teljesítményfejlesztési folyamat;
• tanulási folyamat;
• pedagógiai folyamat.

És valószínűleg éppen ez az, ami miatt a rúdsporttréneri munka nem redukálható arra, hogy valaki mennyi és milyen szintű gyakorlatot tud. Ahogy arról korábban is írtam, attól, hogy valaki magas szinten rúdsportol, még nem feltétlenül lesz jó rúdsporttréner: a gyakorlatok végrehajtása és azok megtanítása két különböző kompetencia. A tréner munkája nem egyszerűen abból áll, hogy bemutatja, mi következik, hanem abból is, hogy felismerje, miért nem működik egy feladat, és megtalálja azt az utat, amelyen az adott tanítvány tovább tud fejlődni.

Az edzés több, mint gyakorlatok egymás után

Ahhoz, hogy tudatosan tudjunk fejleszteni valakit, látnunk kell a teljes folyamatot. Tudnunk kell, hová szeretnénk eljutni, honnan indulunk, milyen tényezők befolyásolják a teljesítményt, és milyen eszközökkel tudunk változást elérni, a rúdsportban pedig ez különösen összetett feladat.

Egyetlen mozdulat mögött egyszerre van jelen az erő, a mobilitás, a koordináció, a technikai tudás, a mozgástanulás és számos egyéb tényező, éppen ezért egy jó rúdsporttréner nem pusztán azt nézi, hogy egy gyakorlat sikerült-e vagy sem, hanem azt is, miért sikerült, miért nem sikerült, és mi lehet a következő lépés. Az edzéselmélet pontosan ebben segít. Nem kész edzéseket vagy gyakorlatlistákat ad a kezünkbe, hanem keretet ahhoz, hogy a rúdsporttréneri döntéseink ne véletlenszerűek legyenek, hanem egy tudatosan felépített rendszer részét képezzék.

A következő részekben ezért megnézzük, hogyan épül fel ez a rendszer, és milyen alapelvek mentén gondolkodhatunk a rúdsportban végzett edzésről és felkészítésről.

Ha szeretnél tudatosabban tanítani...

Ha pedig szeretnél tudatosabban, módszertanilag megalapozottabban és magabiztosabban rúdsportot oktatni, a rúdsporttréner képzésen többek között éppen azt tanuljuk meg, hogyan lehet a sportági tudást valódi tréneri tudássá alakítani: a tervezéstől és óravezetéstől kezdve a differenciáláson és hibajavításon át egészen a különböző tanulási helyzetek kezeléséig. Ha pedig már oktatsz, és nem egy teljes képzésre, hanem kifejezetten a saját óravezetésed, módszertanod és oktatói gyakorlatod fejlesztésére van szükséged, erre a Mentori támogatás keretében is van lehetőség: ott célzottan azokat a területeket tudjuk együtt átnézni, amelyekben szeretnél fejlődni.

Akár most indulsz el az oktatói pályán, akár már benne vagy, a cél ugyanaz: ne csak azt tudd, mit csinálsz, hanem azt is, miért.

Felhasznált irodalom:

Dubecz József (2009): Általános edzéselmélet és módszertan. Jegyzet a középfokú edzőképzés részére. Budapest: Rectus Kft.

Bíróné Nagy Edit (2011): Sportpedagógia. Campus Kiadó.

Tetszett a cikk?

A blogban rendszeresen jelennek meg sportpedagógiai és módszertani írások a rúdsportoktatásról. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, érdemes időről időre visszanézned.

Olvass tovább!