Mit taníthat nekünk Bloom taxonómiája a rúdsportoktatásról?
Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy Bloom taxonómiája, valószínűleg keveseknek a rúdsport jut elsőként eszébe, sőt, az is lehet, hogy maga a név sem mond semmit, pedig nagy eséllyel minden jó oktató alkalmazza a mögötte álló szemléletet... Még akkor is, ha soha nem hallott Benjamin Bloomról.
Én is csak a sportszakoktatói tanulmányaim során találkoztam vele először. Akkor még nem gondoltam volna, hogy később a saját rúdsporttréner-képzésem tananyagát is ennek a szemléletnek megfelelően fogom átdolgozni.
De mi is az a Bloom-féle taxonómia?
Egyszerűen megfogalmazva egy olyan pedagógiai modell, amely azt mutatja be, hogy a tanulásnak különböző szintjei vannak, és nem minden tudás egyforma. Egészen más dolog egy információt megjegyezni, megérteni, alkalmazni a gyakorlatban, elemezni, értékelni vagy akár új tudást létrehozni belőle. És hogy ennek mi köze van a rúdsporthoz? Sokkal több, mint elsőre gondolnánk.
Benjamin Bloom amerikai oktatáskutató az 1950-es években dolgozta ki a tanulási célok rendszerezésére szolgáló modelljét. A taxonómia a tanulási folyamatot egymásra épülő szintekre bontja, amelyek azt mutatják meg, hogyan mélyül el fokozatosan a tudás. A ma leggyakrabban használt változat hat szintet különböztet meg:
- Emlékezés
- Megértés
- Alkalmazás
- Elemzés
- Értékelés
- Létrehozás
A modell lényege, hogy minden szint az előzőre épül ( pont mint a rúdsportban a gyakorlatok :D ).
Ahhoz, hogy valaki elemezni tudjon egy mozgást, előbb értenie kell azt. Ahhoz pedig, hogy új megoldásokat hozzon létre, képesnek kell lennie értékelni és elemezni is.
Hogyan jelenik meg ez a rúdsportban?
A Bloom-féle taxonómia elsőre talán nagyon elméletinek tűnik, pedig valójában minden egyes edzésen találkozunk vele. Vegyünk példának egy egyszerű Tűzoltó-forgást.
- Egy kezdő tanítvány először megtanulja a gyakorlat nevét. Ez az emlékezés.
- Később megérti, hogyan kell lendületet venni, melyik lába hogyan ér a rúdhoz, hogyan tartsa meg a testsúlyát forgás közben stb. Ez már a megértés.
- Néhány edzés után már képes teljesen önállóan, hibátlanul végrehajtani a gyakorlatot. Ez az alkalmazás
És itt a legtöbb tanítvány már el is érte a célját, amiért eredetileg elkezdte a gyakorlást. Sikerült a Tűzoltó.
Egy oktató számára azonban ezen a ponton kezdődik az igazán érdekes rész, hiszen oktatás közben felmerülnek olyan kérdések, amelyekre egy tanítványnak nem feltétlenül kell tudnia a választ.
- Miért nem sikerül ugyanaz a gyakorlat a következő vendégnek?
- Milyen hiba okozza, hogy nem tud elegendő lendületet venni?
- Erőhiányról van szó, vagy technikai hibáról?
- Milyen rávezető gyakorlat segítene a legtöbbet?
- Érdemes tovább próbálkozni, vagy inkább még egy előkészítő feladatra van szükség?
Ezekre a kérdésekre már nem tud válaszolni az, aki "csak" végre tudja hajtani a gyakorlatot. Ehhez elemezni kell a mozgást, értékelni kell a látottakat, majd a megfelelő pedagógiai döntést kell meghozni, és pontosan itt lépünk át Bloom taxonómiájának a magasabb szintjeire.
Mit tud a tanítvány, és mit tud egy oktató?
Bloom taxonómiája nagyon jól szemlélteti, hogy miért nem ugyanaz tanítványnak és oktatónak lenni. A legtöbb tanítvány elsődleges célja, hogy megtanulja biztonságosan végrehajtani a gyakorlatot. Ehhez elsősorban az emlékezésre, a megértésre és az alkalmazásra van szükség. Ahogy fejlődik, természetesen egyre tudatosabban figyelheti a saját mozgását, felismerhet hibákat, sőt akár elemezheti is a kivitelezését.
Egy oktató munkája azonban ennél tovább mutat. Neki nem csupán saját magára kell alkalmaznia ezt a tudást, hanem mások mozgását is elemeznie kell, fel kell ismernie a hibák okát, ki kell választania a megfelelő hibajavítást, és tudatosan fel kell építenie a tanulási folyamatot. Ez azt jelenti, hogy a rúdsporttréner képzésnek tudatosan fejlesztenie kell Bloom taxonómiájának magasabb szintjeit is: az elemzést, az értékelést és a létrehozást. Hiszen egy jó oktató nemcsak felismeri, hogy valami nem működik, hanem azt is tudja, miért, hogyan lehet javítani, és milyen tanulási utat érdemes felépíteni ahhoz, hogy a tanítvány sikeresen elsajátítsa az adott készséget. Ez már nem pusztán sportági tudás, hanem pedagógiai kompetencia.
Hogyan változtatta meg Bloom a gondolkodásomat?
A sportszakoktatói tanulmányaim során az egyik beadandó feladatom keretében a saját rúdsporttréner képzésem egyik tananyagát kellett elemeznem Bloom taxonómiája alapján. Érdekes felismerés volt. Nem azért, mert rájöttem volna, hogy rosszul építettem fel a képzést. Éppen ellenkezőleg: a tananyagban már korábban is jelen voltak azok a feladatok, amelyek a mozgások elemzésére, a hibafelismerésre vagy a szakmai gondolkodás fejlesztésére irányultak. A különbség inkább az volt, hogy ez addig ösztönösen működött. Bloom taxonómiája segített rendszerezni azt, amit korábban inkább tapasztalatból és megérzésből építettem fel. A beadandó elkészítése során vált igazán tudatossá számomra, hogy az egyes feladatok melyik kognitív szintet fejlesztik, és hogy a tananyag bizonyos részein a számonkérést még jobban hozzá lehet igazítani ezekhez a célokhoz.
Ennek köszönhetően elsősorban nem maga a tananyag változott meg, hanem az, hogyan mérem és értékelem a hallgatók tudását.
A cél ugyanaz maradt: olyan rúdsporttrénereket képezni, akik nemcsak végre tudnak hajtani egy gyakorlatot, hanem képesek elemezni a mozgásokat, felismerni a hibákat, megfelelő javítási módszereket választani és tudatos szakmai döntéseket hozni. Bloom taxonómiája számomra nem új célt adott, hanem egy olyan pedagógiai keretet, amely tudatosabbá tette azt, amit korábban is fontosnak tartottam. Azóta, amikor egy új tananyagot készítek vagy egy meglévő leckét fejlesztek, már szinte automatikusan felteszem magamnak a kérdést: Ez a lecke csak információt ad át, vagy valóban gondolkodni is megtanít?
Mit jelent ez a rúdsporttréner-képzésben?
A rúdsporttréner-képzés célja nem az, hogy még több gyakorlatot tanítsak meg, sokkal inkább az, hogy a már meglévő mozgásanyagot egy új nézőpontból láttassuk. Megtanítsam a résztvevőket elemezni, értékelni, differenciálni, szakmai döntéseket hozni és tudatosan felépíteni egy tanulási folyamatot. Más szóval: segítsek eljutni Bloom taxonómiájának magasabb szintjeire.
Egy tanítvány elsődleges célja általában az, hogy biztonságosan elsajátítsa a gyakorlatot. Egy oktató célja ennél tovább mutat: megérteni a mozgást, felismerni a tanulási folyamat sajátosságait, és tudatosan segíteni másokat a fejlődésben.
Bloom taxonómiája számomra nem csupán egy pedagógiai modell, sokkal inkább egy szemlélet, amely segít tudatosabban gondolkodni az oktatásról. Ráébresztett arra, hogy a jó oktatás nem ott ér véget, amikor a tanítvány sikeresen végrehajt egy gyakorlatot. Sokkal inkább ott kezdődik az a folyamat, amelyben megértjük, hogyan tanul, mire van szüksége, és hogyan tudjuk őt a leghatékonyabban segíteni a fejlődésben.
Ha szeretnél tudatosabban tanítani...
Ha most készülsz arra, hogy rúdsporttrénerként kezdj dolgozni, a képzéseken megtanulhatod azokat a szakmai, pedagógiai és módszertani alapokat, amelyekre oktatóként szükséged lesz – nemcsak azt, mit taníts, hanem azt is, hogyan és miért.
Ha viszont már oktatóként dolgozol, van tapasztalatod, de úgy érzed, bizonyos területeken szeretnél tudatosabbá válni, rendszerezni a meglévő tudásodat, vagy segítségre lenne szükséged egy konkrét szakmai kérdésben, nem feltétlenül kell újra egy teljes képzésen végigmenned. Erre szolgál a mentorprogram, ahol kifejezetten azokkal a területekkel foglalkozhatunk, amelyekben fejlődni szeretnél.
Akár most indulsz el az oktatói pályán, akár már benne vagy, a cél ugyanaz: ne csak azt tudd, mit csinálsz, hanem azt is, miért.
Felhasznált irodalom:
Falus Iván – Szűcs Ida (2022). A didaktika kézikönyve. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Nádasi András (é. n.). A pedagógiai taxonómiák – Bloom és követői. HunLine oktatási segédanyag.
Tetszett a cikk?
A blogban rendszeresen jelennek meg sportpedagógiai és módszertani írások a rúdsportoktatásról. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, érdemes időről időre visszanézned.
Olvass tovább!