Hogyan ne legyen káosz az edzésen? - A tudatos óravezetés fontossága a rúdsportban

Egy csoportos rúdsportóra kívülről nézve talán egyszerűnek tűnik: a rúdsporttréner megmutatja a gyakorlatot, a tanítványok gyakorolnak, a rúdsporttréner pedig körbejár és segít, ahol szükség van rá, a valóságban azonban egy óra ennél jóval összetettebb helyzet. A rúdsporttréner egyszerre több ember munkáját figyeli, miközben mindenkinek más lehet az előzetes tudása, a mozgástapasztalata, a fejlődési üteme és az aktuális nehézsége. Lehet, hogy az egyik tanítvány éppen most tanulja az alapokat, a másik már önállóan is tud gyakorolni, a harmadik pedig egy korábban megtanult elem technikai részletében bizonytalan, közben valakinek új feladatra van szüksége, valakinek segítségre, másnak pedig egyszerűen arra, hogy az oktató ne zavarja meg, mert éppen önállóan dolgozik. Az oktatónak pedig mindezt egyszerre kell átlátnia és megszerveznie.

Kezdő edzőként ilyenkor könnyen kialakulhat az a helyzet, amikor az edző egyik tanítványtól a másikig rohan, valaki túl sokáig várakozik, valaki olyan feladatot kap, ami még túl nehéz számára, más pedig már rég tovább tudott volna lépni. Az óra ettől még lehet jó hangulatú – csak éppen nem biztos, hogy valóban tudatosan vezetett. A jó óravezetés ezért nem egyszerűen azt jelenti, hogy a rúdsporttréner tudja, mit szeretne megtanítani, azt is tudnia kell, hogyan szervezze meg a tanulási folyamatot úgy, hogy közben egyetlen tanítvány se vesszen el a csoportban.

Ebben a cikkben azt nézzük meg, milyen gondolkodás és módszertani eszközök segíthetnek abban, hogy egy csoportos rúdsportóra ne "ahogy esik, úgy puffan" módon működjön, hanem tudatosan felépített és rugalmasan vezetett oktatási folyamattá váljon.

Az óravezetés már az óra előtt elkezdődik

Ahhoz, hogy egy rúdsporttréner tudatosan tudjon vezetni egy órát, már az óra előtt is rendelkeznie kell néhány fontos információval. Nem mindegy, hogy mikor van az edzés, mennyi idő áll rendelkezésre, hány tanítvány érkezik, kik lesznek jelen, milyen szinten vannak, és milyen előzetes tudással rendelkeznek. Ugyanazt az órát egészen másképp kell megszervezni egy kisebb létszámú csoportnál, mint egy nagyobb létszámú órán, ahol több különböző szintű tanítvány dolgozik együtt.

A rúdsporttrénernek ezért érdemes már előre végiggondolnia:

• Mikor van az óra, és mennyi idő áll rendelkezésre?
• Hányan érkeznek?
• Kik lesznek a résztvevők?
• Milyen szinten vannak a tanítványok?
• Mit tanultak már korábban?
• Mennyire tudnak önállóan dolgozni?
• Van-e olyan tanítvány, akinek külön figyelemre vagy eltérő feladatra lehet szüksége?

Ebben óriási segítséget jelenthet egy jól felépített szintrendszer és az edzésnapló következetes használata. A szintrendszer nemcsak azt mutatja meg, hogy egy adott tanítvány milyen elemeket "tud már", hanem azt is, hogy milyen tudásra lehet építeni, milyen elemek következhetnek, és milyen alapok hiányozhatnak még. Egy jól kialakított rendszerben az egymásra épülést és a szakmailag indokolt sorrendet már előre átgondolták, így a rúdsporttrénernek – különösen az alacsonyabb szintű órákon – nem minden alkalommal a nulláról kell kitalálnia, hogy mit és milyen sorrendben tanítson. Természetesen a szintrendszer nem váltja ki a döntéseket: a rúdsporttrénernek továbbra is fel kell ismernie, hogy a tanítvány készen áll-e a következő lépcsőre, szüksége van-e még gyakorlásra, vagy éppen vissza kell-e lépni egy korábbi alaphoz. A rendszer tehát nem a rúdsporttréner gondolkodását veszi el, hanem leveszi róla annak terhét, hogy minden alkalommal magát a rendszert is újra ki kelljen találnia.

Az edzésnapló ehhez képest azt mutatja meg, hogy az adott tanítvány éppen hol tart ebben a rendszerben, követhető benne, hogy mit tanult már, mi ment stabilan, hol volt még bizonytalan, és mivel érdemes a következő alkalommal tovább foglalkozni. Ez csoportos órán különösen nagy segítség, hiszen a rúdsporttrénernek egyszerre több tanítvány előrehaladását kell követnie. A szintrendszer megmutatja az útvonalat, az edzésnapló azt, hogy az adott tanítvány hol jár rajta, a haditerv pedig abban segít, hogy az oktató ezt a folyamatot az óra során tudatosan és szervezetten vezesse. De hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? Mit jelent valójában haditervben gondolkodni, amikor egyszerre több, különböző helyzetű tanítvány előttünk?

A haditerv – amikor előre gondolkodunk az óra menetéről

A haditerv tulajdonképpen nem más, mint az óravezetés előre átgondolt forgatókönyve. Nem egy percre pontosan megírt menetrendet jelent, amelytől a rúdsporttréner egyetlen pillanatra sem térhet el, hanem azt, hogy már az óra előtt végiggondoljuk, milyen helyzetekkel találkozhatunk, és ezekben milyen sorrendben, milyen módszerekkel és milyen prioritások mentén szeretnénk haladni. A trénerképzések során ezért figyelmet szentelünk az óravezetés módszertanának is, ami a különböző csoportösszetételek esetén alkalmazott taktikához kapcsolódik. Más haditervet igényel egy olyan óra, ahol minden tanítvány ismert és hasonló szinten van, mást egy vegyes csoport, és megint mást az a helyzet, amikor egy teljesen új kezdő tanítvány érkezik a már régebb óta együtt dolgozó vendégek közé. Az óravezetést ugyanis alapvetően befolyásolja a csoport létszáma, az edzés időtartama, a résztvevők tudásszintje, az első alkalmas vendég jelenléte, valamint az is, hogy mennyire tudnak a tanítványok önállóan dolgozni. Nézzünk egy tipikus helyzetet.

Tegyük fel, hogy egy már összeszokott csoport órájára érkezik egy teljesen kezdő tanítvány. Az órát természetesen nem lehet úgy megtartani, mintha csak a kezdő lenne jelen, hiszen a többiek fejlődésének sem szabad megállnia, ugyanakkor az új vendéget sem lehet egyszerűen "bedobni" a többiek közé, majd megkérni, hogy próbálja meg ugyanazt, amit a többiek. A rúdsporttrénernek egyszerre kell beillesztenie az új tanítványt és fenntartania a többiek folyamatos munkáját is. Már az óra elején lehet olyan apróságokra gondolni, amelyek később rengeteg időt takarítanak meg. Például érdemes úgy kialakítani a terem elrendezését, hogy az új kezdő és a tapasztaltabb tanítványok lehetőség szerint elkülönülten dolgozzanak, így könnyebb átlátni a csoportot, egyszerűbb kiosztani a feladatokat, és kisebb az esélye annak, hogy valaki hosszabb ideig felügyelet nélkül marad.

A közös bemelegítés és nyújtás alatt az új tanítvány nyilvánvalóan több figyelmet igényel. A rúdsporttréner figyeli a végrehajtását, szükség esetén korrigál, és közben már információt gyűjt arról is, hogy milyen mozgásos előképzettséggel érkezett, a tapasztaltabb tanítványok eközben akár olyan kiegészítő feladatot is kaphatnak, amely már az aznapi technikai részre készíti fel őket.

Az erősítés és rudas blokkban pedig már nagyon fontos az időzítés. Az új vendéggel először egyesével meg kell ismertetni a gyakorlatokat, ellenőrizni kell a végrehajtását, és csak ezután lehet az önálló gyakorlást rábízni, amint azonban az új tanítvány már biztonságosan végzi az első feladatát, a rúdsporttréner tovább tud lépni a többiekhez. Ez elsőre talán apróságnak tűnik, valójában azonban pont ez különbözteti meg a tudatos óravezetést az összevissza kapkodástól. Nem az a cél, hogy az oktató folyamatosan mindenki mellett ott álljon, hanem hogy tudja, mikor kinek van szüksége rá, és mit csináljanak közben azok, akiknek éppen nincs szükségük közvetlen segítségre. Itt már nagyon jól látszik, miért fontos a haditerv: nem azt tervezzük meg előre, hogy pontosan mit fog mindenki csinálni minden percben, hanem azt, hogy hogyan fogjuk megszervezni a figyelmünket és a csoport munkáját.

A fenti helyzet természetesen csak egy a sok közül, amellyel egy rúdsporttréner a gyakorlatban találkozhat. A trénerképzésben ezért külön hangsúlyt kap, hogy a rúdsporttréner ne csak egy ideális csoporttal tudjon órát vezetni, hanem különböző csoportösszetételekre és tipikus óravezetési helyzetekre is legyen előre átgondolt terve. Nem azért, hogy az órát egy merev forgatókönyv szerint vezesse, hanem azért, hogy amikor egy ilyen helyzet valóban bekövetkezik, ne akkor kelljen először kitalálnia, hogyan szervezze meg a csoport munkáját.

Talán nem is gondolnánk, mekkora segítséget jelenthet néhány ilyen helyzet előzetes végiggondolása. Ha a rúdsporttréner már ismeri a lehetséges problémákat, és van elképzelése arról, milyen sorrendben, milyen módszerekkel és milyen prioritásokkal érdemes reagálnia, az órán sokkal több figyelme marad magára a tanítványokra. A haditerv így nem elveszi az óravezetés rugalmasságát, hanem éppen biztonságos keretet ad ahhoz, hogy a rúdsporttréner magabiztosan tudjon alkalmazkodni ahhoz, ami a valóságban történik.

Egy jól vezetett rúdsportóra nem attól működik, hogy a rúdsporttréner minden pillanatban mindenkinek megmondja, mit csináljon, a tudatos, következetes óravezetés sokkal inkább arról szól, hogy az oktató előre ismeri a csoportot, tisztában van az egyes tanítványok aktuális szintjével és előrehaladásával, tudja, milyen irányba érdemes haladni, és képes úgy megszervezni az órát, hogy közben mindenki a saját szintjének megfelelően tudjon fejlődni. A szintrendszer, az edzésnapló és a haditerv ebben mind más szerepet tölt be: a szintrendszer keretet ad, az edzésnapló információt ad, a haditerv pedig segít mindezt működő óravezetéssé alakítani, és talán éppen ez a lényeg: nem az a cél, hogy a rúdsporttréner mindent előre tökéletesen megjósoljon, hanem hogy legyen egy átgondolt rendszere, amelyre az óra közben rugalmasan tud építeni.

Mert egy jó órán annak kell látszania, hogy a rúdsporttréner pontosan tudja, mikor, kivel és miért foglalkozik.

Ha szeretnél tudatosabban tanítani...

Ha pedig szeretnél tudatosabban, módszertanilag megalapozottabban és magabiztosabban rúdsportot oktatni, a rúdsporttréner képzésen többek között éppen azt tanuljuk meg, hogyan lehet a sportági tudást valódi tréneri tudássá alakítani: a tervezéstől és óravezetéstől kezdve a differenciáláson és hibajavításon át egészen a különböző tanulási helyzetek kezeléséig. Ha pedig már oktatsz, és nem egy teljes képzésre, hanem kifejezetten a saját óravezetésed, módszertanod és oktatói gyakorlatod fejlesztésére van szükséged, erre a Mentori támogatás keretében is van lehetőség: ott célzottan azokat a területeket tudjuk együtt átnézni, amelyekben szeretnél fejlődni.

Akár most indulsz el az oktatói pályán, akár már benne vagy, a cél ugyanaz: ne csak azt tudd, mit csinálsz, hanem azt is, miért.

Tetszett a cikk?

A blogban rendszeresen jelennek meg sportpedagógiai és módszertani írások a rúdsportoktatásról. Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésekről, érdemes időről időre visszanézned.

Olvass tovább!